-
1 οἶκος
οἶκος, ὁ,A house, not only of built houses, but of any dwelling-place, as that of Achilles at Troy (v. κλισία), Il.24.471, 572, cf. S.Aj.65 ; of the Cyclops' cave, Od.9.478 ; of a tent, LXXGe.31.33 ; οἶκον ἱκάνεται is coming home, Od.23.7 ; εἰς or , S.Ph. 240 ;πρὸς οἶκον A.Ag. 867
, S.OT 1491, etc. ;κατ' οἶκον Id.El. 929
, etc. ;κατ' οἶκον ἐν δόμοις Id.Tr. 689
; οἱ κατ' οἶκον ib. 934 ;αἱ κατ' οἶκον κακοπραγίαι Th.2.60
; ;ἐν οἴκῳ καθεύδειν Antipho 2.1.4
,8 ;οἱ ἐν οἴκῳ PCair.Zen.93.10
(iii B.C.); ἐξ οἴκου ἀποδημεῖν ib.44.23 (iii B.C.) ; ἐπ' οἴκου ἀποχωρῆσαι go home wards, Th.1.87, cf. 30, 108,2.31, etc. ; ἀπ' οἴκου from home, Id.1.99, etc. ; cf. οἰκία.2 room, chamber, Od.1.356, 19.514, 598 ;οἶ. θερμός Dsc.2.164
; dining-hall,ἑπτάκλινος οἶ. Phryn.
Com.66, X.Smp.2.18; room in a temple, IG42(1).110A27, al.(Epid., pl.): pl. οἶκοι freq., = a single house, Od.24.417, A.Pers. 230, 524, etc.; κλαυθμῶν τῶν ἐξ οἴκων domestic griefs, Id.Ag. 1554 (anap.); ; ἐς or πρὸς οἴκους, Id.Ph. 311, 383 ; κατ' οἴκους at home, within, Hdt.3.79, S.Aj.65, Mnesim.4.52.3 of public buildings, meeting-house, hall,οἶ. Κηρύκων IG22.1672.24
; Δεκελειῶν ib. 1237.33 ; of treasuries at Delos, JHS25.310, al., cf. Hsch. s.v. θησαυρός ; ἐγκριτήριοι οἶ., v. ἐγκριτήριος ; temple, IG 4.1580 ([place name] Aegina), Hdt.8.143, E.Ph. 1373, Ar.Nu. 600 ;οἶ. τεμένιος ἱερός SIG987.3
, cf. 25 (Chios, iv B.C.) ;ἐν τῷ οἴ. τοῦ Ἄμμωνος UPZ79.4
(ii B.C.) ;ὁ οἶ. [τοῦ θεοῦ] Ev.Matt.21.13
, al. ; of a funerary monument, BCH2.610 ([place name] Cibyra), 18.11 ([place name] Magnesia) ; ἀΐδιοι οἶ., i.e. tombs, D.S.1.51.5 Astrol., domicile of a planet, PLond.1.98r.12, al.(i/ii A.D.), Ael.NA12.7, Vett.Val.7.25, Man.2.141, Eust.162.2.II one's household goods, substance (cf.οἴκοθεν 2
),οἶ. ἐμὸς διόλωλε Od.2.64
;ἐσθίεταί μοι οἶ. 4.318
;καὶ οἶ. καὶ κλῆρος ἀκήρατος Il.15.498
;οἶκον δέ κ' ἐγὼ καὶ κτήματα δοίην Od.7.314
, cf. Hdt.3.53, 7.224, etc.: in [dialect] Att. law, estate, inheritance,οἶκον κατασχεῖν τινος And.4.15
, cf. Lys.12.93, Is.5.15, D.27.4, etc. ;οἶ. πέντε ταλάντων Is.7.42
; cf. οἰκία.III a reigning house,οἶ. ὁ βασιλέος Hdt.5.31
, cf.6.9, Th. 1.137, Isoc.3.41 ; (anap.), cf. S.Ant. 594(lyr.) ; also of any family, Is.10.4, LXXGe.7.1, D.H.1.85 ; οἶ. Σεβαστός, = domus Augusta, Ph.2.520 ;οὐδενὸς οἴκου δεύτερον γενόμενον IG42(1).84.32
(Epid., i A.D.) ; τοὺς πρώτους τᾶς πόλιος οἴκους ib.86.15(ibid., i A.D.). (Orig. ϝοῖκος, cf. ϝοίκω, οἰκία : cf. Skt. veśás, viś- 'house', Lat. vicus, vicinus, etc.) -
2 ὄλλυμι
Aὀλλύς Il.8.472
, fem. pl. ὀλλῦσαι ib. 449 :—also [full] ὀλλύω, Archil.27, Com.Adesp.608, ([etym.] προσαπ-) Hdt.1.207 : poet. [full] ὀλέκω (q. v.): [tense] impf. [ per.] 3pl. , S. OC 394 ; [dialect] Ep.ὀλέεσκον Q.S.2.414
(cf. ὀλέκω): [tense] fut.ὀλέσω Od.13.399
, Hes.Op. 180 ; [dialect] Ep. alsoὀλέσσω Il.12.250
, Od.2.49 ; [dialect] Ion. ὀλέω ([etym.] ἀπ-) Hdt.1.34, etc. ; [dialect] Att. ὀλῶ, εῖς, εῖ, S.OT 448, E.Andr. 856 (lyr.): [tense] aor.ὤλεσα Il.22.107
, A.Ag. 1017 (lyr.), etc. ; [dialect] Ep. ὄλεσα, ὄλεσσα, Od.23.319, 21.284, etc.:—[voice] Med. [full] ὄλλυμαι, Il.20.21, S.OT 179 (lyr.): [tense] impf. , E.Alc. 633 : [tense] fut. ὀλέομαι, -οῦμαι, [ per.] 2pl.ὀλέεσθε Il. 21.133
; but [ per.] 3sg.ὀλεῖται 2.325
: [tense] aor. 2 ὠλόμην, [ per.] 3sg.ὤλετο 13.772
, A. Eu. 565 (lyr.), etc. ; [dialect] Ion. ὀλέσκετο (ἀπ- Od. 11.586
) ; part. ὀλόμενος as Adj., v. οὐλόμενος: [tense] pf. ὄλωλα, v. B. 111: [tense] plpf.ὀλώλειν Il.10.187
:— [voice] Pass., [tense] aor. ὀλεσθῆναι, [tense] fut. ὀλεσθήσομαι ([etym.] ἀπ-), LXXPs.82(83).17, Gal. 9.728.—The simple Verb only Poet. and later Prose, as LXX, ἀπόλλυμι being used in Com. and Classical Prose.A [voice] Act.:I destroy, make an end of, and of living beings, kill,νῆάς τ' ὀλέσας καὶ πάντας Ἀχαιούς Il.8.498
, cf. Od.23.319 ;γένος ὀλέσσαι.. θανάτῳ Pi.P.3.41
;ρένος ὠλέσατε πρυμνόθεν A.Th. 1061
(anap.) ; ;ὀλεῖ ὀλεῖ με E. Andr. 856
(lyr.) ; ἁ φιλοχρηματία Σπάρταν ὀλεῖ, ἄλλο γὰρ οὐδέν Orac. ap.Arist.Fr. 544 ; also, of doing away with evil,νῆστιν ὤλεσεν νόσον A.Ag. 1017
(lyr.).II lose, μένος, θυμόν, ψυχήν, ἦτορ ὀλέσαι, lose life, die, Il.8.358, 13.763,5.250 ;πόνον ὀρταλίχων ὀλέσαντες A.Ag.54
(anap.) ;ἄγραν ὤλεσα Id.Eu. 148
(lyr.) ; (lyr.).B [voice] Med.,I perish, come to an end, and of living beings, die, esp. a violent death,ἀπ' αἰῶνος νέος ὤλεο Il.24.725
;ὤλεθ' ὑπ' Αἰγίσθοιο δόλῳ Od.3.235
;δόλοις ὀλούμεθ' A.Ch. 888
;ἦέ τις ὤλετ' ὀλέθρῳ Od. 4.489
: c. acc. cogn., κακὸν οἶτον ὄληαι, ὀλέεσθε κακὸν μόρον, Il.3.417,21.133 ;θάνατον AP7.745
(Antip. Sid.) ; ὄλοιο, ὄλοισθε, may'st thou, may ye perish ! a form of cursing very common in Trag., S.Ph. 961, 1019, 1285, etc. ; so ; ὄλοιτο ib. 1349 (lyr.), etc. ; :—Hom. has [voice] Act. and [voice] Med. in emphatic contrast,ὀλλύντων τε καὶ ὀλλυμένων Il.4.451
,8.65, cf. 11.83.II of things, to be lost,μή τί μοι ἐκ μεγάρων κειμήλιον.. ὄληται Od.15.91
;ὤλετό μοι νόστος Il.9.413
, cf. Od.1.168 ;κλέος Il.9.415
, cf. A.Supp. 918.III [tense] pf. ὄλωλα (Syrac. ὀλώλω, Hilgard Exc.ex Hdn.p.30), to have perished, to be dead, undone, ruined,ὄλωλε μάχῃ ἔνι Il.15.111
, al., cf. A.Pers. 255, 1016(lyr.), etc. ; τῶν ὀλωλότων of the dead, Id.Ag. 346, cf. 672, 1367, S.Ant. 174 : also of things, to be in a state of ruin,ἐσθίεταί μοι οἶκος, ὄλωλε δὲ πίονα ἔργα Od.4.318
. -
3 ὄλλῡμι
ὄλλῡμι (ΟΛ), fut. ὀλῶ, ep. ὀλέσω, Od. 13, 399, Hes. O. 182, auch ὀλέσσω, Il. 12, 250 Od. 2, 49, aor. ὤλεσα, u. nicht augmentirt bei Hom. ὄλεσσα, ὄλεσκεν Bekker Il. 8, 270 statt ὄλεσσεν, perf. ὀλώλεκα, med. ὄλλυμαι, fut. ὀλοῦμαι, aor. ὠλόμην, ὀλέσϑαι (οὐλόμενος, s. besonders), u. der Bdtg nach dazu gehörig perf. II. ὄλωλα, sehr Späte haben auch einen aor. ὀλεσϑῆναι, vgl. Lob. Phryn. 852; – vernichten, verderben, tödten, im pass. vernichtet, getödtet werden; Ἕκτωρ ὀλλὺς Ἀργείους, Il. 10, 201; οἰμωγή τε καὶ εὐχωλὴ πέλεν ἀνδρῶν ὀλλύντων τε καὶ ὀλλυμένων, 4, 451, öfter in dieser Zusammenstellung; Ἕκτωρ ἧφι βίηφι πιϑήσας ὤλεσε λαόν, richtete es zu Grunde, 22, 107; πόλιν ἔπραϑον, ὤλεσα δ' αὐτούς, Od. 9, 40; auch von leblosen Dingen, νῦν ἐφάμην νῆάς τ' ὀλέσας καὶ πάντας Ἀχαιοὺς ἂψ ἀπονοστήσειν, Il. 8, 498, vgl. Od. 23, 319; πόλιν, 9, 188; γένος ἀμὸν ὀλέσσαι οἰκτροτάτῳ ϑανάτῳ, Pind. P. 3, 41; ἄνδρας, Ol. 1, 79; ἰοὶ προςπιτνόντες ὤλλυσαν, Aesch. Pers. 453; ναυτικὸς πεζὸν ὤλεσε στρατόν, 714; Οἰδιπόδα γένος ὠλέσατε πρυμνόϑεν, Spt. 1048, öfter; ἥδ' οὖν ϑανεῖται καὶ ϑανοῦσ' ὀλεῖ τινα, Soph. Ant. 867; νῦν γὰρ ϑεοί σ' ὀρϑοῦσι, πρόσϑε δ' ὤλλυσαν, O. C. 395; geradezu tödten, τοὺς δὲ δισσάρχας ὀλέσσας βασιλεῖς, Ai. 383, öfter; ὃ καὶ γῆν καὶ πόλεις ὄλλυσι, Eur. Or. 524, u. oft in der Bdtg »tödten«. In Prosa ist das compos. ἀπόλλυμι im Gebrauch, aber sp. D. haben das simpl. in dieser Bdtg. – Dst auch = verlieren, ohne daß die eigene Schuld daran immer hervorträte; bes. im aor. ὤλεσα, εἵως φίλον ὤλεσε ϑυμόν, Il. 11, 342 u. öfter, auch αὐτὸς δ' ὤλεσε ϑυμὸν ὑφ' Ἥκτορος, er verlor sein Leben durch Hektor, 17, 616; öfter ψυχήν, μένος, ἦτορ; ἑταίρους ὤλεσε καὶ νῆα, Od. 19, 274; ἄγραν ὤλεσα, Aesch. Eum. 143, πόνον, Ag. 54. – Med. umkommen, bes. eines gewaltsamen Todes sterben, u. verloren gehen; ὡς Ἀγαμέμνων ὤλεϑ' ὑπ' Αἰγίσϑοιο δόλῳ, Od. 3, 235; ὤλετ' ὀλέϑρῳ ἀδευκέϊ, 4, 489, öfter; auch κακὸν οἶτον ὄληαι, Il. 3, 417, wie ὀλέεσϑε κακὸν μόρον, im bösen Tode, 21, 133; von Sachen, νῦν ὤλετο πᾶσα κατ' ἄκρης Ἴλιος, ging unter, 13, 772, ὤλετο μέν μοι νόστος, 9, 413, ging verloren. wie τοῦ δ' ὤλετο νόστιμον ἦμαρ, Od. 1, 168; δόλοις ὀλούμεϑα, Aesch. Ch. 875; ὤλετο πρὸς χειρὸς ἕϑεν, Suppl. 65, öfter; im opt. aor. als Verwünschungsformel, ὄλοιϑ' ὃς πόλει μεγάλ' ἐπεύχεται, Spt. 434, δυςπαλάμως ὄλοιο, Suppl. 847, wie ὀλοίμαν, ὄλοιο, ὄλοιντο, Soph. O. R. 664 El. 283 Trach. 382; ὡς ὄλοιτο παγκάκως, Eur. Hipp. 407; ὤλλυϑ' ὡς ἀναξίως, Soph. Phil. 680; ὴνίκ' ὤλλυτο πόλις, Eur. Hec. 767; κεραυνῷ ὀλέσϑαι, Andr. 1194; Arr. u. sp. D. – Das perf. ὄλωλα, ich bin untergegangen, Il. 24, 384, υἱὸς γάρ οἱ ὄλωλε μάχῃ ἔνι 15, 111; οἱ ὀλωλότες, die Todten, Aesch. Ag. 337; μαντευσόμεσϑα τἀνδρὸς ὡς ὀλωλότος, 13401 Soph. O. R. 126 u. öfter; oft bes. bei Att, = verloren sein, zu Grunde gehen, ἐσϑίεταί μοι οἶκος, ὄλωλε δὲ πίονα ἔργα, Od. 4, 318; ὄλωλα τῇδ' ἐν ἡμέρᾳ, Soph. El. 664; οἴχωκ', ὄλωλα, Ai. 880, öfter, wie auch sp. D., Anacr. 33, 9. – In Prosa ist das comp. ἀπόλλυμι im Gebrauch.
-
4 εσθιω
(impf. ἤσθιον, fut. ἔδομαι - поздн. φάγομαι, aor. 2 ἔφᾰγον, pf. ἐδήδοκα, pf. 2 ἔδηδα, ppf. ἐδηδόκειν; pass.: aor. ἠδέσθην, pf. ἐδήδεσμαι)1) есть(τι Hom., Arst. и τινός Xen., Arst.)
τὰ ἐσθίοντα Xen. — органы еды, т.е. рот2) ( о животных) поедать, пожирать(ὥστε λέων Hom.; αἰετὸς ἧπαρ ἤσθιεν, sc. Προμηθέως Hes.)
ἐδηδοκώς Arst. — наевшийся3) перен. пожирать, истреблять, уничтожать(πάντας πῦρ ἐσθίει Hom.)
; pass. быть разоряемым, гибнуть(ἐσθίεταί μοι οἶκος Hom.)
ἀνίστασο μηδ΄ οὕτως σεαυτὸν ἔσθιε Arph. — перестань так терзаться
5) кусатьὑπ΄ ὀργῆς τέν χελύνην ἐ. Arph. — в гневе кусать губы
-
5 ἐσθίω
ἐσθίω (cf. [full] ἔσθω, [full] ἔδω, the latter of which is the radic. form, and supplies [tense] fut. and [tense] pf. of ἐσθίω), [tense] impf.A : [tense] fut. ἔδομαι (old [tense] pres. subj. of non-thematic stem) Il.4.237, Ar. Pax 1357(lyr.), etc. ; ἐδοῦμαι late, ([etym.] προκατ-) Luc.Hes.7, etc.: [tense] pf. , X.An.4.8.20 ; opt.ἐδηδοκοίη Cratin.320
; [dialect] Ep.part. ἐδηδώς, -υῖα, Il.17.542, h.Merc. 560 : [tense] plpf.ἐδηδόκειν Luc.Gall.4
(v.l.):—[voice] Med., [tense] aor. 1 ἠδεσάμην ([etym.] κατ-) Gal.5.752:—[voice] Pass.,ἐσθίομαι Od.4.318
, Thphr.HP1.12.4, Luc.Cyn.11, etc.: [tense] aor. 1 ἠδέσθην v.l. in Hp.Vict.2.54, Arist.Pr. 908a29, ([etym.] ἀπ-, κατ-) Pl.Com.138,35: [tense] pf. ἐδήδεσμαι ([etym.] κατ-) Pl.Phd. 110e, ἐδήδεμαι ([etym.] ἀπ-) Arist.HA 591a5 (v.l.) ; [dialect] Ep. [ per.] 3sg.ἐδήδοται Od.22.56
.— The [tense] aor. 2 and later also the [tense] fut. are supplied by φαγ- (v. φαγεῖν); in [dialect] Ion. and Hellenistic Greek the [tense] pf. is βέβρωκα βέβρωμαι, [tense] aor. [voice] Pass. ἐβρώθην; in late Greek the [tense] pres. is τρώγω:—eat,ἐσθιέμεν καὶ πινέμεν Od.2.305
, 21.69 ; τὰ ἐσθίοντα ἐν στρατιᾷ the ration-strength, X.Cyr.1.6.17 : usu. c. acc.,κρέα ἤσθιον Od.20.348
, cf. S.Fr. 671 (from a satyric drama), E.Cyc. 233 : c. gen.,ἐ. τινός
eat of..,X.
HG3.3.6, etc. ; of animals, devour,ἤσθιε δ' ὥς τε λέων ὀρεσίτροφος Od.9.292
;χρόα γῦπες ἔδονται Il.4.237
, cf. Hes.Th. 524, 773, Semon.9, etc. ; consume,βίοτον καὶ κτήματ' ἔδονται Od.2.123
:—[voice] Pass., ἐσθίεταί μοι οἶκος my house is eaten up, I am eaten out of house and home, 4.318 ; .2 metaph., πάντας πῦρ ἐσθίει the fire devours all, Il.23.182 ; of an eating sore, A.Fr. 253:—[voice] Pass., ὀδόντες ἐσθιόμενοι decayed teeth, Thphr.Char.19.3 ; ἐσθιόμενα eroded parts of the bowel, Hp.Epid.4.20.
Перевод: со всех языков на все языки
со всех языков на все языки- Со всех языков на:
- Все языки
- Со всех языков на:
- Все языки
- Английский
- Немецкий
- Русский